Tizenegy Oscar-jelölés, négy díjazás és az óriási hype kezdetben jócskán megrémisztett. Elfogadtam magamban, hogy egy nagyszerű filmnek nézek elébe, de féltem, hogy annyira azért mégsem lesz jó... Minden létező spoiler-mentes véleményt elolvastam előtte, hogy kondícionáljam magam a befogadásra, nehogy a saját hibámból maradjak le valamiről - mire számítsak, mit ne várjak tőle, és így tovább, és így tovább.
Mit jelent számomra a Pi élete? Semmit és mindent - egyszerre. Legyünk őszinték, semmi nincs a történetben, amit már ne láttunk volna korábban; ismételten megtudjuk az emberről, hogy egy gyarló ösztönlény, és bár évezredek alatt eljutottunk oda, hogy evés után szalvétával töröljük meg a szánk szélét - lelkünk legmélyén állatok vagyunk, és ettől tulajdonképpen kis túlzással csak az választ el minket, hogy gombnyomásra működik a lifthívás, telefonra az ételrendelés. Ha mindez a porba hull, és a puszta létünk a tét (bocs ezért a szóvirágért), újfent primitív állatokká válunk.
A Pi élete semmi újat nem hordoz, szemet és lelket gyönyörködtető eszközökkel ugyan, de régen ismert axiómákat jelenít meg kissé elnagyoltan és középszerűen az emberi gonoszságról, magányról, túlélésről, és arról a szakadékról, aminek a szélére mindezek képesek sodorni egy kamaszfiú lelkét.
Na de akkor elérkeztünk a film végéhez, és hirtelen rádöbbentem, hogy nem pusztán véletlen vagy öncélú fogás volt, ahogy a hit témája átszövi a filmet. Ahogy én látom, alaposabban megnézve minden más csak közjáték, ami törzset ad annak az egyszerű, ám mégis mély gondolatnak, hogy elemi igényünk a szépre való törekvés.
Közel két órát szán egy olyan példázatra, amit a film végén, mint egyéni tapasztalatot (ami most már a nézőé is) párhuzamba állít minden egyéb olyan történettel, aminek a befogadására - képi világa és ábrázolása okán - a ma embere képtelen, de legalábbis nehezen veszi rá magát - főként ilyen a vallásos irodalom.
Egyszerűen mondva azt akarja a tudtunkra hozni, hogy hittel feltölthetjük a kitalációt és valóságot elválasztó - valljuk be sokszor nagyon mély - szakadékot. Magyarul képi és formai jellemzőit maga mögött hagyva a leghihetetlenebb történetnek is képes a hit kibontani a valódi tartalmát.
Kicsit mélyenszántó gondolatok ezek, ahogy maga a Pi élete is az; biztosan létezik sok más, az enyémtől eltérő értelmezése is, mindenesetre én ezt láttam benne, és felemelő élmény volt.
Erősen ajánlott.
10/10
