Bizonyos Shiva Honey Instagram felhasználó közzétett rögtön két videót is, amiben az új Batmobilt láthatjuk mozgás közben.
Bizonyos Shiva Honey Instagram felhasználó közzétett rögtön két videót is, amiben az új Batmobilt láthatjuk mozgás közben.
Ha tetszik, amit láttok, csatlakozzatok Facebook-on, sok apró kis hírmorzsa születik oda, amik szerintem nem érnek meg egy blogbejegyzést, de nem is akarom kihagyni őket.
Matt Damon korábban többször is nyilatkozta, hogy csak abban az esetben térne vissza a Bourne-filmekhez, ha a korábbi két filmet (Bourne-csapda, -ultimátum) rendező Paul Greengrass-szel dolgozhat együtt. Azonban sem ő, sem a rendező nem látott akkor több fantáziát Jason Bourne kalandjaiban, úgyhogy a dolog egy időre annyiban is maradt. Eddig. A Universal-nak sikerült feloldani a diszkrepanciát, és jelenleg úgy tűnik, mindketten visszatérnek.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem hiányzik; imádtam a gyönyörű helyszíneket, a zenét, a színészeket, még a történet másodlagossága sem volt bántó, annyira magával ragadó volt a cselekmény dinamikája, a folyamatos menekülés, a profi közelharcok.
A felejthető spinoff (Bourne-hagyaték) folytatását 2015 nyaráról 2016 júliusára tolták el, reméljük, hogy helyette Matt Damon-t láthatjuk a vásznon, vagy lóhalálában lezúznak jövő nyárig pár európai várost, és még 2015-ben bemutatják. Nekem mindegy, csak Matt Damon újra verjen tökön valakit a lépcsőn.
13 év óta először, egy nyári mozifilm sem érte el a 300 millió dolláros bevételt az Egyesült Államokban, még a várva várt Galaxis Őrzői képregénymozi sem, amitől pedig Hollywood-ban a jegyeladások feltámadását remélték. Íme a lista, hogy mit nem néztünk a nyáron: Feláldozhatók 3, Sin City: Ölni tudnál érte, A holnap határa, Szexvideó, Így neveld a sárkányodat 2.
Az Egyesült Államok és Kanada várt jegyeladásból származó bevételét már negatív elvárások előzték meg, a 2013. évhez képest 15% csökkenést vártak - ez azonban júliusban már 30% volt.
"Mondjuk ki már egyszer őszintén, hogy mi egyáltalán nem a kozmoszt akarjuk meghódítani, csak a Földet akarjuk kiterjeszteni a mindenség határáig, és nem tudunk mit kezdeni a másfajta világokkal, nem is kellenek azok nekünk. Nekünk csak tükrök kellenek. Kapcsolatokat keresünk, de azokat sohasem találjuk meg. Annak az embernek a helyzetében vagyunk, aki olyan célra törekszik, amelytől tulajdonképpen fél, amelyre nincs szüksége. Az embernek emberre van szüksége."
Christopher Nolan, Matthew McConaughey, űrhajó... Ezt nekem találták ki.
Tizenegy Oscar-jelölés, négy díjazás és az óriási hype kezdetben jócskán megrémisztett. Elfogadtam magamban, hogy egy nagyszerű filmnek nézek elébe, de féltem, hogy annyira azért mégsem lesz jó... Minden létező spoiler-mentes véleményt elolvastam előtte, hogy kondícionáljam magam a befogadásra, nehogy a saját hibámból maradjak le valamiről - mire számítsak, mit ne várjak tőle, és így tovább, és így tovább.
Mit jelent számomra a Pi élete? Semmit és mindent - egyszerre. Legyünk őszinték, semmi nincs a történetben, amit már ne láttunk volna korábban; ismételten megtudjuk az emberről, hogy egy gyarló ösztönlény, és bár évezredek alatt eljutottunk oda, hogy evés után szalvétával töröljük meg a szánk szélét - lelkünk legmélyén állatok vagyunk, és ettől tulajdonképpen kis túlzással csak az választ el minket, hogy gombnyomásra működik a lifthívás, telefonra az ételrendelés. Ha mindez a porba hull, és a puszta létünk a tét (bocs ezért a szóvirágért), újfent primitív állatokká válunk.
A Pi élete semmi újat nem hordoz, szemet és lelket gyönyörködtető eszközökkel ugyan, de régen ismert axiómákat jelenít meg kissé elnagyoltan és középszerűen az emberi gonoszságról, magányról, túlélésről, és arról a szakadékról, aminek a szélére mindezek képesek sodorni egy kamaszfiú lelkét.
Na de akkor elérkeztünk a film végéhez, és hirtelen rádöbbentem, hogy nem pusztán véletlen vagy öncélú fogás volt, ahogy a hit témája átszövi a filmet. Ahogy én látom, alaposabban megnézve minden más csak közjáték, ami törzset ad annak az egyszerű, ám mégis mély gondolatnak, hogy elemi igényünk a szépre való törekvés.
Közel két órát szán egy olyan példázatra, amit a film végén, mint egyéni tapasztalatot (ami most már a nézőé is) párhuzamba állít minden egyéb olyan történettel, aminek a befogadására - képi világa és ábrázolása okán - a ma embere képtelen, de legalábbis nehezen veszi rá magát - főként ilyen a vallásos irodalom.
Egyszerűen mondva azt akarja a tudtunkra hozni, hogy hittel feltölthetjük a kitalációt és valóságot elválasztó - valljuk be sokszor nagyon mély - szakadékot. Magyarul képi és formai jellemzőit maga mögött hagyva a leghihetetlenebb történetnek is képes a hit kibontani a valódi tartalmát.
Kicsit mélyenszántó gondolatok ezek, ahogy maga a Pi élete is az; biztosan létezik sok más, az enyémtől eltérő értelmezése is, mindenesetre én ezt láttam benne, és felemelő élmény volt.
Erősen ajánlott.
10/10
Josh Boone kegyetlen ember. Egy nagyszerű és szokatlan témából, valamint néhány jelenet okán feltételezem, hogy egy csodálatos könyvből sikerült egy olyan produktumot legyártania, ami bohócot csinál a daganatos betegekből, az író John Green-ből, a színészeiből, és nem utolsó sorban a nézőkből. Ha volt már olyan film, aminek során fizikai fájdalmat okozott az ostoba rendezői munka, mert általában nem itt szokták elcseszni, akkor ez az.
Ez a film kizsigerel, a mélybe taszít, csakhogy nem úgy, ahogy ezt a rendező szerette volna. Erőltetett, bárgyú, bántóan giccses párbeszédek, felvételek, fölösleges, az érzelmekre túlzottan hatni akaró jelenetek; a végjáték pedig emiatt tökéletes kudarcba fullad, pedig a színészek itt már igyekeztek volna, Ansel Elgort-ról pl. kiderül, hogy nem csak bárgyú öntelt semmitmondó vigyorgó pofát tud vágni (korábban a Carrie-ben sem volt vele efféle probléma). Azt a különösen gusztustalan részt, amikor Isaac karakterét - amiből egyszerűen magától kiömlik a dráma (kamaszkorú fiú, akinek retinablastoma miatt eltávolítják a szemét, egyetlen támasza, a szerelme pedig elhagyja) - egy érzelemmentes, ostoba udvari bolonddá degradálják, na azt pedig egyenesen a pokolba kívántam.
Azt, hogy Laura Dern miért csak úgy tud beszélni, mint aki szellemileg erősen korlátolt, vagy hogy Sam Trammell-t mivel zsarolhatta a rendező, hogy ilyen együgyűen, halványan és észrevehetetlenül játsza el a következetlen apa szerepét, azt nem tudom, ahogy azt sem, a szülők elferdült motivációit (nem olvastam a könyvet, de nekem úgy tűnt, mintha nem a lányukat akarnák megmenteni, segíteni kezdettől fogva, hanem egyszerűen csak magukat sajnálják az egyszer majd megélendő fájdalomtól) hogy sikerült egy 10 másodperces "-Szeretlek! - Szeretlek!" dialóggal a szőnyeg alá söpörni…
Mindez tegnap este történt, és mikor ma reggel felkeltem, azt hittem, hogy rosszabb nem lehet, de az IMDb-n a következő fogadott: Josh Boone fogja rendezni Stephen King egyik legbensőségesebb (és szerintem egyik legjobb)regényét, a Lisey történetének filmváltozatát. Tévedtem? Szerintem ez a Boone direkt utazik rám…
Tudom, itt-ott orrvérzésig tömjénezik, de
NEM NEM NEM ÉS NEM AJÁNLOM SENKINEK.
3/10, na jó, legyen 4, a lényegen nem változtat - nézhetetlen.
Az úgy volt, hogy néhány éve előtört már belőlem a roham, hogy valami filmes dolgokkal kapcsolatos oldalon összegyűjtsem a gondolataimat, de végül időhiány miatt félbeszakadt. 2014. augusztus 25-i szent napon azonban újból nekikezdtem a Tumblr-n, amit egy egész napig majdnem kibírtam ordítás nélkül. Ma viszont ordítottam a Tumblr autosave funkciójának hiányától (hiába, az ember azt hinné, 4 év alatt fejlődik a blogszolgáltatás, de nem - kösz, megértettem), egy órás posztom elveszett. Köddé vált, semmivé lett. Mivel ott még magyart sem lehet megadni a blog anyanyelvének, hát hazajöttem. Végül is elsz*rni itt is el tudom a több órás munkámat, de ez legalább már be van járatva - egyszer évekkel ezelőtt beszélgettem itt egy olvasóval, akiről csak remélem, hogy nem önmagam másik regisztrációja volt. No hát szóval, ez van, ne vegyétek majd túl komolyan a dolgot, én sem fogom. A legelső Jagten (A vadászat) c. filmről szóló szösszenet pedig máris elmarad, aki megtalálja valahol félúton a Tumblr és a pokol között, az szóljon. Megígérem, hogy kiteszem.
Elszámítottam magam, a kezdeti sok szabadidő nagy lelkesedéssel töltött el, de sajnos meló és tanulás mellett a három közül valamelyik kárát látná, így nem marad érdemi időm a blogba írni. A reggeli hírkeresések, fordítások formába öntése, (tervezett a rovatokról nem beszélve) úgy összességében a naprakészség - az eltervezett színvonalas formában - tarthatatlan sajnos. Így a blog egyelőre határozatlan ideig szünetet tart, remélem még találkozunk. Addig is nagyon sok jó filmnézést kívánok mindenkinek!
Richárd
Osmosis Jones - Frappáns animációs film, rengeteg humorral, Homer Simpson-szerű Bill Murry-vel, bár túl sokat vár a nézőtől; legalább közepes anatómiai ismeretek nélkül csak fele annyira vicces. Ennek ellenére engem megvett. 8/10
Csütörtök óta hivatalos, hogy Elijah Wood újra magára ölti Frodo jelmezét, és visszatér a Gyűrűk Ura előzményeit boncolgató 2 részre vágott filmben. Az első rész várhatóan a Hobbit történetét meséli majd el, míg a második átvezetőt képez az utóbbi és a Gyűrűk Ura között. A filmet Peter Jackson rendezi, becsült költségvetése fél milliárd dollár lesz.
Forrás: firstshowing.net
Új Kung Fu Panda 2. poszter látott napvilágot tegnap, méghozzá szerintem nem is rossz. A harcias szöcske távolra egészen hasonlít egy logogramra.
Január 5-én az amerikai Mozgófilmes Művészetek és Tudományok Akadémiája 7 filmre szűkítette a 83. Oscar-díjátadó gála VFX (Legjobb Vizuális Effekt) kategória jelöltjeit. ABC-sorrendben, némelyik videóval, némelyik pedig előtte-utána képekkel segít a tippelésben.
(A képek kattintásra megnőnek! Ezek, és a videók is SPOILER-esek lehetnek!)
Stan Lee megkapta saját csillagját a (az eredetileg Prospect Avenue-nak nevezett) sétány 15 háztömbnyi hosszú részén, a Walk of Fame-en. A sétányon már több, mint 2400 olyan hírességek nevével fémjelzett csillag található, akik maradandót alkotottak a szórakoztatóipar területén. Stan Lee-t, a képregényeinek a filmgyártásra gyakorolt hatása miatt érte a megtiszteltetés. Megérdemli a gratulációt!
Tavaly áprilisban erősítette meg a Pixar, hogy dolgozik a nagy sikerű Szörny Rt. című animációs film folytatásán. A tervek szerint egy előzményfilm fog "forogni" a Pixar műhelyében, felidézve James P. Sullivan és Mike Wazowski egyetemista éveit (hol máshol, mint a Rémítő Egyetemen?) A sztori szerint a kezdetben egymásra ellenségként tekintő szörnyek különböző kalandok közepette életre szóló barátságot kötnek.
A Pixar, a tavalyi évtől kezdve, észrevehetően a már bevált címek folytatásaira helyezte a hangsúlyt, úgymint a Toy Story 3., vagy az idén nyáron debütáló Verdák 2., és persze nem utolsó sorban a Szörny Rt 2., azonban ezelőtt értetlenül állok, hiszen még a felemás sikernek örvendő Wall-E vagy éppen a L'ecsó is 3-4-szeres pénzt hozott a stúdiónak, és a kezdeti filmektől eltekintve (Toy Story, Egy bogár élete), minden darabnál hasonló volt a tendencia. Egyszerűen az is lehet, hogy a Pixar nem gazdasági érdekből cselekszik, hanem valaki tényleg komolyan úgy gondolja, jó ötlet folytatni ezeket a filmeket. Nem tudok most sem mást mondani, minthogy meglátjuk...
Premier: 2012. november 2.
Forrás: firstshowing.net
Alakul a színészgárda Neill Blomkamp, a District 9 író-rendezőjének új sci-fi-jéhez, az Elysium-hoz. Matt Damon és Sharlto Copley melllett, a legújabb hírek szerint Jodie Foster is csatlakozik. A sztoriról egyelőre csak annyit tudni, hogy génmódosítással előállított élőlények fognak hangsúlyos szerepet kapni benne. Ezt megerősíteni látszik, hogy a Wired magazin iPad-verzió egyik számában feltűnt egy cím nélküli vírusvideó, amiben különös, halott élőlényeket láthatunk egy autóból az út mellett. A District 9 után a rendezőt ismerve, ismét egy szociálpolitikai témát boncolgató alkotást fogunk kapni sci-fi köntösbe bújtatva. A forgatás csak jövő ősszel kezdődik, a bemutatót valamikor 2013-ra datálják.
A Neill Blomkamp-video
Forrás: empireonline.com
Scott Pilgrim a Világ Ellen című könyvadaptációt január 6-tól vetítik a hazai mozik. Szinkronos változat nem készült, magyar felirattal nézhetik meg az érdeklődők. Természetesen nem korhatáros.
2011. január 7-én debütál az USA-ban Nicolas Cage új fantasy thrillere, a Season of the Witch (Boszorkányvadászat). Többek közt olyan szereplőket láthatunk viszont, mint a Nicolas Cage társát alakító Ron Perlmant, akit főként a Hellboy elmaszkírozott Vöröseként ismerhettünk meg (de akár Konstantin Konaliként is a Rendőrakadémia 7. részéből), vagy akár Stephen Graham, akit legutóbb a Boardwalk Empire (Gengszterkorzó) című sorozatban láthattunk Al Capone szerepében, de feltűnt többek közt Guy Ritchie Blöffjében (Snatch) is.
1956-ban, a mai napon született a színész-rendező-producer Mel Gibson a New York állambeli Peekskill-ben. A család tíz gyermeke közül ő volt a hatodik, majd szülei később örökbe fogadtak még egy gyermeket, így a család 13 főre nőtt. Első filmje az 1977-es Terror nyara volt, ezt követően 1979-ben, harmadik filmjében már komoly hírnévre tett szert, a Mad Max-ben játszott főszerepével. Ezzel, és később a Halálos Fegyver akció-vígjáték sorozattal megalapozta hírnevét és kellő anyagi biztonságát, majd sorban jöttek az ismertebb filmjei, mint a Bounty, a Palimadár, az Air America, vagy a Hamlet. 1993-ban átült a kamera másik oldalára, hogy megrendezze, és eljátssza a főszerepét Az arc nélküli ember című filmnek. Ezt követte 1995-ban A Rettenthetetlen, amiért megkapta a Legjobb Rendezőnek járó Oscar-díjat, így ő lett a hatodik, aki színészből lett legjobb rendező a Filmakadémia történetében.
Egy kis kedvcsináló a Karib-tenger Kalózai, kissé elfáradt negyedik opusához, filmből vágott jelenetek nélkül, viszont Johnny Depp-pel. Kíváncsi vagyok, sikerül-e még jobban elkanyarodni az eredeti irányt képviselő első résztől.
Scott Pilgrim a Világ Ellen (Scott Pilgrim vs the World) - Első ránézésre nem sokat mond, de fél óra múlva észrevenni, hogy a történet megáll a saját lábán a (néhol erőltett és giccses) különös látványvilág nélkül is. A felnőtté válás problémái egy nehezen kibontható dobozban. 7/10
Csak egy kis pánik - Könnyed ál-gengszter-film Robert De Niro-val és Billy Crystal-lal, baromkodásnak kiváló, kiszámítható és lineáris, semmi extra. 6/10
Buried (Élve Eltemetve) - 90 perc bezárva Ryan Raynolds-zal egy koporsóba, és nem ezen csúszik el. Érdekes kezdet, néhol unalom, ennek ellenére lehetett volna jó film, de az ide-oda csapongó befejezés miatt végül elvérzett. 6/10
Karácsonyi Ének - Felnőtteknek szóló, néhol rémisztő mese 3D-ben. Az Avatar vitte el előle a legjobb látvány Oscar-t. 8/10
Inception (Eredet) - Nolan túl okos akart lenni, ennek ellenére nem omlik össze a film még a sokat emlegetett harmadik szinten sem, és nem a sok altató miatt. Izgalmas, pörgős, talán az eleje kicsit nehezen indul be, mint a Sötét Lovagban, de a tagolt befejezés és záróképsor mindenért kárpótol. 8/10